(forrás: Hans Räber Kutyafajták Enciklopédiája)


A walesiek meg vannak győződve, hogy a corgi a Brit szigetek őshonos kutyája és már a rómaiak hódításakor (első században) itt terelgette a marhákat. E szerint az állítás szerint a corgi kelta eredetű eb.
Anglia észak-nyugati részén terül el Lancashire grófság. Itt a fennmaradt forrásokból kiderül, hogy élt egy apró parasztkutya, amely nagyon hasonlított a mai corgira. „Heeler”-nek vagy lancashire-heelernek hívták ezeket az ebeket. Heel sarkat jelent , a „to heel chase” kifejezés jelentése: a sarkában lenni, azaz terelni. Ezen heelerekből két félét különböztettek meg: az omskirk- és a lancashire-heelert. A forrás említ még egy hasonló külsejű ebet, welsh sheepdog-ot is.Valószínű, hogy ezen kutyáknak szerepük volt a corgi kialakulásában.
A ma létező két corgi fajta eredetét is többen másként gondolják, azonban a corgi ősi származását bizonyítani nem lehet. A létező feltevések annak igazolására szolgálnak, hogy a ma létező pembroke és cardigan corgi a kezdetektől két független fajta volt.
Angliában 1925-ben szerepelt először kiállításon corgi (Dewsland Sunndge nevű kan). 1928-ban vették fel a fajtát a kennel klub regiszterébe. Akkor még nem különböztették meg a pembroke-ot és cardigant, a fajta neve: welsh corgi(walesi corgi) volt. Ennek következtében meglehetős tarkaság jellemezte a fajtát. Az apró pembroke csonka farkával igen furcsán mutatott a nagyobb testű rókafarkú cardigan mellett.
Mérföldkövet jelentett a corgitenyésztésben, amikor 1934-ben a Kennel Club Show először adott ki külön-külön champion várományosságot a pembroke és cardigan számára.
A versenyeken a két corgitábor rendszerint összemarakodott és „polgárháborús” viszonyok kezdtek eluralkodni. A harcok végül elcsitultak, mikor a Kennel Club két szakértőt delegált a változatok egyértelmű megkülönböztetésére. Ez azonban nem volt egyszerű feladat, mert a két változatot folyton keresztezgették.
Egy jó pedigréjű kutya csak egy kupa sör árát érte, mert az emberek korcsnak tekintették a kicsi, rókaszerű ebeket. De fordult a kocka, mikor 1933-ba York hercege, a későbbi IV.György király Weymoth vicomte-nál meglátott egy pembroke corgit. A herceget elkápráztatta az eb lénye, és elhatározta, hogy megajándékozza egy kölyökkel -a leendő kirrálynőt- Erzsébetet. A választás Rozawel Golden Eagle-re esett. Neki valamivel hosszabb farka volt a testvéreinél. ”Azt akarom, hogy legyen mit csóválnia, hogy lássuk, elégedett-e?”-szólt a hercegnő. A neve The Duke (herceg) lett, később Dookie-nak becézte.
A királyi család olyannyira el volt ragadtatva Dookie-tól, hogy beszerzett egy Jane nevű corgit is. A két kutya gyakran szerepelt a sajtóban, így a corgi közismertté vált. Megnőtt iránta a kereslet és ezzel együtt az ára is. Immár nem csak egy kupa sört ért. A napról napra növekvő népszerűség vonzotta a pénzre utazó tenyésztőket, és hamar létrejöttek a corgitenyészetek Írországban, Amerikában, Európában és Ausztráliában.

A corgi nevéről sok találgatás jelent meg:
- A walesi nyelv, a kelta maradványa, melyből egy feltevés szerint a cor(törpe) és a gi(kutya)összetétele.
- Egy másik értelmezés szerint a cur (őrizni)szóból ered.
- Gondoltak arra, hogy a walesi corlan gi (birkakarámkutya, sheepfold dog) rövidítése lenne a név. Írül a birkát cor-nak nevezik, ennek a nyelvi gyökere a walesi cor-lan, ami gyüjtést, őrzést jelent.

A corgi mindenekelőtt őrző- és terelőkutya. Ez a tevékenység generációkon át, alakította a lényét. Olyan ellenállhatatlanul vonzódik a marhákhoz, hogy tanítás nélkül is rögtön terelni kezd. Fáradhatatlanul és folyamatosan csaholást hallatva szaladgál ide-oda, belecsíp a marha lábába, majd kitér a válaszrúgás elől. Kihajtja a csordát a legelőre vagy a vásárra, összetereli őket a fejéshez… Nagy örömmel teszi ezt.
Terelni és őrizni nem egy és ugyanaz. A corgit ki lehet képezni a birkák őrzésére, de temperamentumának testhezállóbb a terelés. A hajdani corgi feladatai közé tartozott még a kisebb ragadozók, mint a patkány, róka távoltartása. Manapság nem kívánatos a vadászó hajlamú corgi, de az nem jelenti azt, hogy közömbös lenne a vad iránt.
Jellemzése: Intelligens, tanulékony, öntudatos, éber, minden helyzethez jól alkalmazkodnak.
Leírása: Alacsony termetű, hosszú törzsű, rövid lábú eb. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle háromszög alakú, felálló. Nyaka izmos, háta egyenes, ágyéka széles, fara erőteljes, mellkasa mély. Lábai párhuzamos állásúak, mancsai oválisak, ujjai zártak. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, kemény szálú. Marmagassága 25-30 cm, testtömege: 10-13kg
A pembroke és a cardigan corgi között a laikus számára legszembetűnőbb különbség, hogy:
- a pembroke-nak csutka farka van (+), a cardigannak viszont a rókáéhoz hasonló,
- a pembroke csak vörös, sárga, black-and-tan színben fordul elő, az összes változat kombinálódhat fehér jegyekkel. A cardigan corgi valamennyi színváltozatban megengedett.


(+) A pembroke corgi rövid farka nem mindig veleszületett! Valószínűleg 50%-os arányban születnek hosszú és csutka farkú egyedek. A született csonkafarkúság sohasem korlátozódik egy bizonyos csigolyaszámra: hiányozhat a farok negyede, harmada, fele vagy egésze. Fontos tudni, hogy a csonkafarkúság minden esetben gerinc rendellenesség. A csonkafarkúság többnyire letális faktorral együtt lép fel, ezért ezt elkerülendő, a csonka farokkal született ebeket csak normális farok hosszal született ebekkel szabad pároztatni.